Kiléptem a párkapcsolatomból.
És nagyon rossz. Most éppen úgy gondolom, hogy talán nem volt olyan jó ötlet. Egészen addig meg azt, hogy miért vagyok még mindig itt. Fura egy helyzet. Bár talán azért van, mert még mindig itt lakom, keresem a kuckómat. És azóta jobb a kapcsolatunk, mint az utóbbi hónapokban bármikor. Tegnap moziban voltunk, ma meg sétálni. Hozzáteszem ezer éve nem sikerült kirángatnom sétálni, ma meg az eső ellenére is elindultunk. Persze mindenhez viccesen megjegyzi, hogy ez az utolsó. És akkor nagyon szar. Egyébként is úgy megyek el reggelente, és úgy jövök haza esténként, hogy ez már az utolsók egyike, és az a fránya gombóc egyfolytában ott van a torkomban.
De néha meg azt érzem, hogy eljött az én időm és megvalósíthatom önmagamat. Mármint ami a lakást illeti :) Lesz egy saját kuckóm, amit úgy lakok be, ahogy én akarok, olyan színek és kiegészítők lesznek, amiket csakis én választok. És ez izgalommal tölt el.
Ebben a hónapban egyébként is annyi minden véget ért. Fura ez a 2009 júniusa...annyira az elmúlásról szólt. Annyi minden megváltozott. Véget ért az iskola, vagyis befejeztem. Hiányozni fog, túl sok szabadidőm lett, és most még több lesz. Valamit kezdenem kell magammal.
És nagyon rossz. Most éppen úgy gondolom, hogy talán nem volt olyan jó ötlet. Egészen addig meg azt, hogy miért vagyok még mindig itt. Fura egy helyzet. Bár talán azért van, mert még mindig itt lakom, keresem a kuckómat. És azóta jobb a kapcsolatunk, mint az utóbbi hónapokban bármikor. Tegnap moziban voltunk, ma meg sétálni. Hozzáteszem ezer éve nem sikerült kirángatnom sétálni, ma meg az eső ellenére is elindultunk. Persze mindenhez viccesen megjegyzi, hogy ez az utolsó. És akkor nagyon szar. Egyébként is úgy megyek el reggelente, és úgy jövök haza esténként, hogy ez már az utolsók egyike, és az a fránya gombóc egyfolytában ott van a torkomban.
De néha meg azt érzem, hogy eljött az én időm és megvalósíthatom önmagamat. Mármint ami a lakást illeti :) Lesz egy saját kuckóm, amit úgy lakok be, ahogy én akarok, olyan színek és kiegészítők lesznek, amiket csakis én választok. És ez izgalommal tölt el.
Ebben a hónapban egyébként is annyi minden véget ért. Fura ez a 2009 júniusa...annyira az elmúlásról szólt. Annyi minden megváltozott. Véget ért az iskola, vagyis befejeztem. Hiányozni fog, túl sok szabadidőm lett, és most még több lesz. Valamit kezdenem kell magammal.
Ez nem könnyű. Soha nem az. Furcsa, nekem volt egy hosszúra nyúló kapcsolatom, aminek az elején - a hosszához képest - kilépett a lány. Aztán rájött, hogy igazából én kellek neki. Én nagyon szerelmes voltam előtte. Volt bömbizés, meg minden. Ő úgy lett szerelmes megint, hogy csak találkozgattunk. Csak ott már megszakadt valami. Bennem. Életemben egyszer tudtam megint ugyanúgy szeretni valakit, nem is miattam lett vége (bár ehhez is két ember kell). Hát, kitartást tudok csak javasolni, mind a két félnek. Meg azt, hogy ha úgy érzitek, akkor vágjatok bele megint.
VálaszTörléserről eszembe jutott egy régebbi novellám:
VálaszTörlésElmerültem a gondolataimban. Lassan, és megfontoltan tettem a köröket a kertben, és kerestem kérdéseimre a válaszokat. Hiábavaló kérdések voltak. Talpam alatt egy pár barnás levél zörrent meg a zöld fűben, és amikor felnéztem az acélkék égre, és a tüdőmet teliszívtam az erdei levegő friss illatával, földbe gyökerezett a lábam. Nem akarok elmenni. Újra meg újra megkérdezem magamtól: miért? Megállok a gesztenyefa alatt és visszanézek a kertre. Az összes emlékem itt van. A fűben, a fa leveleiben, amik lehullottak és az emlékek meghaltak velük együtt.Nem tudom eldönteni, hogy milyen napszak van. Az ég sötét és borús. Az ember azt hinné, hogy este van, de hol van még az este? Veszek egy új, még nagyobb lélegzetet, mintha így akarnám elraktározni a helyet, a történteket és ezt a pillanatot. A szemeim akaratlanul is lecsukódnak és a képek, amiket látni vélek, könnyeket csalnak pilláimra. Elindulok és a pad, ami még egy hónapja telis teli volt élettel és a körötte ágaskodó rózsabokrok ontották virágaikat, most kopár, fagyott és elhagyatott hely. Lágyan hozzáérek a rózsabokron fennmaradt hervadozó virágokra, és érintésem súlyától a szirmok eleresztik a kacsot, majd lassan a földre esnek... a folytatás itt --> mediak.ektf.hu/?p=3846 :)) tudom, hogy nem valami aktuális, mert évek teltek el azóta, de én most keveredtem ide! :))