Tanulnom kéne, de nem megy. Az eszem egyfolytában máshol jár, vagy inkább másnál.
Valamit elrontottam vagy talán inkább elrontottuk. Mindegy is, hogy ki csak a következmények számítanak. Nem akarom elveszíteni. Olyan jó, hogy felbukkant az életemben.
És most csak ülök, 5 percenként a telefonomat lesem, hátha...
Valamit elrontottam vagy talán inkább elrontottuk. Mindegy is, hogy ki csak a következmények számítanak. Nem akarom elveszíteni. Olyan jó, hogy felbukkant az életemben.
És most csak ülök, 5 percenként a telefonomat lesem, hátha...
Elmondom a "titkot". Mindig, mindent elrontunk. De ha szeretjük a másikat és a másik minket, akkor van megbocsátás, meg lehet mindent beszélni. Tanulságos volt nekem is, ami mostanában történt velem. Valami olyasmit csináltam, ami másnak fájt, nem értette, én pedig ostobán nem is gondoltam erre és nem is értettem, hogy miért gond. Azért, mert hiába viselkedtem ostobán, ez nem tudatos volt, és nem is gondoltam, hogy amit teszek, azt a másik nem érti meg. Mégsem ezen múlik a végkifejlet, de talán beleszámít Viszont ami biztos: ha el is rontasz valamit, nyerhetsz "megbocsátást". És nem tudsz kibújni a bőrödből, ezt érezted, ezt élted meg. Ha például visszafogod magad, amikor mindent át akarsz adni, akkor mást fogsz "elrontani". Ilyen egyszerű. Megbocsátás tehát van. De attól még közel sem biztos, hogy működni fog egy kapcsolat. Van amikor mindenki akarja, a résztvevők, barátok, barátnők drukkolnak és mégsem jön össze. Mégsem szűnik meg benned a szeretet és az érzés amit a másik iránt érzel. Átalakulhat, szimpla barátsággá válhat, ami gyönyörű dolog, de van amikor tudod, hogy sok minden ment veszendőbe ezzel együtt. Én ilyenkor érzem a veszteséget is erősen és utálom az érzést, hogy már nem vagyok szerelmes. Ezt megéltem már. Nehéz. De nagyon tudom szeretni azokat az embereket, akiket így elvesztettem, mint nő, de megnyertem, mint embert. Csak utálom az érzést, hogy elmúlt amit érzek, hogy kívánom a lelkét, a haja illatát. Előfordult, hogy így is voltuk együtt, jó volt ,de teljesen más lelkileg. Sokkal több, mint egy "reszelés", de nem szeretkezés.
VálaszTörlésMég túl törékeny volt a kapcsolatunk és átléptünk egy határt, amit azt hiszem mindketten akartunk, de nem lett volna szabad. És nem is éltük túl. De azért a remény hal meg utoljára :)
VálaszTörlés