2009. május 25., hétfő

Szakítás

Nehéz dolog ez a szakítósdi.
Már nem is tudom mióta próbálkozom vele, nagyon-nagyon régóta, de az utóbbi időben még jobban felerősödtek ezek az érzések. Ez köszönhető valakinek. Persze..
Vele beszélgettem arról is, hogy mindketten szükségünk van valakire, akihez tartozhatunk. Hogy mennyivel könnyebb úgy kilépni egy kapcsolatból, hogy közben ott van egy másik. Még ha az a másik csak ideig-óráig tart is. Sajnos már régen nem beszéltünk egymással, úgyhogy most egyedül próbálkozom kimászni ebből az egészből ami már egészen megmérgezte az életemet. De a kezdő lökést megkaptam, köszönet érte neki :)
Nemsokára vége a vizsgaidőszaknak, és remélem utána már, mint "egyedülálló" mehetek a jól megérdemelt városlátogatásra a barátnőmmel :)

1 megjegyzés:

  1. Azért ez nem könnyű. Soha nem az, kivéve, ha a másik tett arról, hogy ki
    akarj lépni. Egy ismerős csajjal beszéltem nemrég, aki mondta, hogy az
    volt a baja előző pasijával, hogy nem érezte magát istennőnek mellette,
    természetes volt minden, amit megcsinált stb. Mondjuk ő is tett a
    dolgokról, hogy így alakuljanak, de hagyták elvadulni a dolgot. Ugyanakkor
    az nehéz, amikor "minden jó csak valami hiányzik" az idok. Utóbbi esetben
    nehezebb a szakító félnek is lezárni a kapcsolatot. Ennyit a mai
    okoskodásról.

    VálaszTörlés