Évek óta élek párkapcsolatban...és már nem működik, nagyon régóta.
De az ember nem adja fel könnyen, nem ismeri be, hogy ennyi volt, nem megy tovább.
Aztán jön valaki, aki erőt adhat. De túl korán kilép, és én megint csak itt maradok, egyedül.
Utálom az ilyen összetört állapotot. Annyira nem én vagyok.De az ember nem adja fel könnyen, nem ismeri be, hogy ennyi volt, nem megy tovább.
Aztán jön valaki, aki erőt adhat. De túl korán kilép, és én megint csak itt maradok, egyedül.
Ilyenkor szeretem előszedni a kedvenc könyvemet..Szerelmem, Afrika.
Úgy érzem, mintha rólam szólna. Az én érzéseim és gondolataim jelennek meg benne.
Azóta akarok eljutni Kenyába, megtapasztalni az érzést, amit a könyv nyújt. Kiülni egy termosz kávéval egy szikla tetejére, felettem a határtalan kék ég, alattam a végtelen táj.
"Azt gondoltam, ha tényleg Afrikában akarsz élni, képesnek kell lenned rá, hogy odanézz és így szól: Ez a szerelem útja, végig. Nézd meg alaposan: ez az, ahová elvezet majd. Azt hiszem, tudni fogod, mire gondolok, ha azt mondom, a szerelem semmit sem ér, amíg önnön vereségének próbáját ki nem állta. Úgy éreztem, megkértek, hogy szeressek, és ne féljek a következményektől. És felismertem, hogy a szerelem, még ha vereséggel végződik is, valamiféle becsületet ad; de szerelem nélkül nincs semmilyen becsületed." (Rian Malan)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésNem olvassa, ez az én kis saját világom, ahova ismerősöket nem engedek be.
VálaszTörlésTudom, hogy most nekem is biztatni kéne, de amikor olvastam a soraidat itt és az utolsó bejegyzésednél, akaratlanul is arra gondoltam, hogy milyen az a szerelem, amiben nem engedheted el magad? Nem adhatod át magad az érzésnek, nem merülhetsz el benne, attól félve, hogy lehet holnap fájni fog?
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésTalán neked van igazad, abban biztos, hogy soha ne mond, hogy soha. Ezt már régóta vallom :)
VálaszTörlésAz a baj, hogy ha valamit nem csinálok meg azonnal, akkor túlkombinálom a dolgokat. Egyébként is túl sokat gondolkodom, szeretem tudni a miérteket.
Ennek ellenére átadom magam az érzéseknek, fejest ugrom beléjük, csak már úgy unom, hogy fáj.