2009. február 26., csütörtök

Emberek

Ma volt nálunk egy "kedves" ügyfél. Szerencsére csak pár szavát hallottam, mert már attól is kinyílt a bicska a zsebemben.
Komolyan nem értem az ilyen embereket. Mit gondolnak, hogy akik velük szemben állnak, azok kicsodák-micsodák? Ők nem emberek? Márpedig ha azok, akkor igenis megérdemlik, hogy tisztelettel beszéljenek velük.
Természetesen ez oda-vissza érvényes. Reggel a boltban a pénztárosnak majdnem meg kellett köszönnöm, hogy hajlandó volt beblokkolni a túrórudimat.
Van egy versike a mosoly hatalmáról. Vallom, hogy igaz.
Éppen eléggé rohanó világban élünk ahhoz, hogy legalább azokkal bánjunk emberségesen, akikkel valamilyen formában összetalálkozunk. Egy mosoly, egy kedves hang igazán nem sok, a másiknak talán mégis sokat jelenthet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése