Megnéztem az Igenembert :)
Nagyon vicces volt. Igaz, nem árt némiképp pihentnek lenni hozz,á de nálam ez nem akadály. Szinte az egész film alatt nevettem.
Egy enyhén depresszív pasiról szól, aki volt kollégájának a hatására elmegy egy önsegítő gyűlésre, aminek az a lényege, hogy mindenre, amit az élet kínál igent kell mondani. Persze hősünk elsajátítja a tanokat és emiatt egy csomó vicces helyzetbe keveredik...Aztán, ahogy az lenni szokott, jön a nagy ő is.
A mozi után kicsit elgondolkodtam, hogy mennyi minden van, amire nemet mondunk az életben úgy, hogy végig sem gondoljuk, talán mondhatnánk igent is.
És persze a nagy ő...én is vágyom rá. Hogy legyen valaki, aki mellett jó felébredni, akihez jó odabújni, csak úgy együtt lenni és nem csinálni semmit vagy éppen csinálni valamit. Jó lenne...
Nagyon vicces volt. Igaz, nem árt némiképp pihentnek lenni hozz,á de nálam ez nem akadály. Szinte az egész film alatt nevettem.
Egy enyhén depresszív pasiról szól, aki volt kollégájának a hatására elmegy egy önsegítő gyűlésre, aminek az a lényege, hogy mindenre, amit az élet kínál igent kell mondani. Persze hősünk elsajátítja a tanokat és emiatt egy csomó vicces helyzetbe keveredik...Aztán, ahogy az lenni szokott, jön a nagy ő is.
A mozi után kicsit elgondolkodtam, hogy mennyi minden van, amire nemet mondunk az életben úgy, hogy végig sem gondoljuk, talán mondhatnánk igent is.
És persze a nagy ő...én is vágyom rá. Hogy legyen valaki, aki mellett jó felébredni, akihez jó odabújni, csak úgy együtt lenni és nem csinálni semmit vagy éppen csinálni valamit. Jó lenne...
Hm, nem az első pozitív vélemény. Meg kell nézni azt hiszem. Utolsó bekezdéssel meg egyet tudok érteni. De van olyan mikor megvan ez, aztán hirtelen beleun valamelyik fél. De az az érzés, mikor megvan, nagyon jó tud lenni.
VálaszTörlésMinden megvan, valami mégis hiányzik. Talán pont az amitől a nagy ő nagy ő-vé válik.
VálaszTörlésHm. Fonák helyzet. Én úgy gondoltam, ahogyan írtad: jó mellette felébredni. Nem csak úgy felébredni és jó, hogy ott van valaki. Van talán olyan is, hogy túlságosan vágyunk valamire. Annyira keressük, hogy nem látjuk már, mikor ott van előttünk. Olyan, mint a csőlátás. Ekkor jön el, hogy már úgy érzed, nem érzed azt, amit kellene. Talán azért, mert félsz a kötöttségtől. Vagy mert nem a normális a normális, valami miatt. Van aki ilyenkor megmenti a dolgokat, van aki továbblép. Emberfüggő. De túl sokat beszélek :-) és most csak általánosságban írtam, nem rád gondoltam, nem ítélkezek egy helyzetben, ahol nem látok tisztán.
VálaszTörlés