2009. január 30., péntek

Barátság

Azon gondolkodom egy ideje, hogy mitől lesz valami testvéri szeretet. Csak a vér határozza meg?
A legjobb barátnőmmel ici-pici korunk óta ismerjük egymást és vagyunk barátnők. Én egyke vagyok, ezért sem tudok a kérdésre válaszolni. Vagyis a fő kérdés az, hogy amit iránta érzek az olyan-e, mint a testvéri szeretet? Megkérdeztem őt a témáról, de nem tudott válaszolni. Csak annyit, hogy ha bajba kerülne, úgy érzi, rám jobban számíthatna, mint a nővérére.
De igazából ez nem is számít, csak az, hogy vagyunk egymásnak, és tudom, hogy van, akire bármikor számíthatok :)

Ezt a dalt neki küldöm:



2009. január 28., szerda

Apró örömök

Már csak egyet kell aludni és V. itt lesz! Újra együtt :)
Kíváncsi leszek milyen lesz a viszontlátás. Hogyan fogunk viselkedni. Mikor kiköltözött Londonba nagyon el sem akartam hinni, ezért a búcsúzás is felemásra sikeredett. Semmi hosszú ölelés, semmi könnyes szem. Valószínűleg most sem lesz másként, nem a mi stílusunk. Legalábbis egymással nem :) De ez nekünk pont így felel meg.
Ami a legjobban hiányzik vele kapcsolatban, hogy nem hívhatom fel akármikor. Mikor még itthon élt, naponta órákat voltunk képesek beszélni hülyeségekről. És sokszor néztünk együtt tv-t...telefonon :)
De most megint itt lesz pár napig, aztán én nála pár napig és sok-sok mindent fogunk csinálni, főleg ünnepelni fogjuk egymást, de azt nagyon :)

Broken strings

Ago, ezt pedig neked...

Katy

Sz! Ez csak neked! :)

2009. január 23., péntek

Hógolyó rekord

Január 31-én hógolyó rekordot akarnak felállítani a Műjégpályán!
Ott a helyem :)
Imádok hógolyózni és idén egyébként sem volt túl sok hóhoz szerencsém.
Hát most bepótolhatom...másnap irány London!
Már alig várom :)

2009. január 22., csütörtök

...

Az ember ezer évet vár, képtelen moccanni is. Jégbe temetett test. Tökéletesen konzervált. Haj, bőr, körmök, ruha, ékszerek, minden érintetlen, minden a helyén. Nem halott, csak alszik. Csak néma. Azután megszólal egy hang - vajon ennyi is elég, hogy megolvassza ezt a jéghegyet? Hogy újból lélegezni kezdjünk, ismét kicsorduljon a könny, a nyál, áramlani kezdjen az erekben a vér? Színt varázsoljon az arcra, hajat fényesítsen, felforrósítsa a bőrt? A test felpezsdül, a kéz simogatásra, a száj csókra vágyik. És ehhez a csodához csupán azt az egy hangot kellett hallanunk. Az egyetlen lehetséges magyarázat, hogy az ember mindvégig szerelemes volt. Csak mozdulatlanul várt a jégtömb alatt. (F.Marciano)

2009. január 21., szerda

Yesman

Megnéztem az Igenembert :)
Nagyon vicces volt. Igaz, nem árt némiképp pihentnek lenni hozz,á de nálam ez nem akadály. Szinte az egész film alatt nevettem.
Egy enyhén depresszív pasiról szól, aki volt kollégájának a hatására elmegy egy önsegítő gyűlésre, aminek az a lényege, hogy mindenre, amit az élet kínál igent kell mondani. Persze hősünk elsajátítja a tanokat és emiatt egy csomó vicces helyzetbe keveredik...Aztán, ahogy az lenni szokott, jön a nagy ő is.

A mozi után kicsit elgondolkodtam, hogy mennyi minden van, amire nemet mondunk az életben úgy, hogy végig sem gondoljuk, talán mondhatnánk igent is.
És persze a nagy ő...én is vágyom rá. Hogy legyen valaki, aki mellett jó felébredni, akihez jó odabújni, csak úgy együtt lenni és nem csinálni semmit vagy éppen csinálni valamit. Jó lenne...

Úgy lennék...

2009. január 19., hétfő

Kezdetek kezdetén

Van olyan, amikor az embert határtalan boldogság tölti el. Oka nincs...csak úgy. És olyankor olyan jó lenne elmondani valakinek...
Így született meg ez a blog. Hogy ha egyszer rám tör az érzés, akkor el tudjam mondani valakinek...vagy éppen mindenkinek :)